Ismerkedés a szárítógép csodájával
Nem gondoltam soha úgy a szárítógépre, mint az otthon egyik megszokott háztartási gépére, és ma már látom, ez mekkora botorság! Gyerekkoromban természetesen nem volt szárítógépünk, így felnőtt fejjel, amikor külön költöztem, nem is kerestem ilyesmit az albérletben. De volt! Nem az elsőben, amikor visszaköltöztem Budapestre, akkor kerültem egy olyan lakásba, ahol előzőleg sok túrista fordult meg. A covid alatt azonban túrista csak elvétve akadt, helyette voltam én, aki szeretett volna beköltözni. A megmaradt berendezéshez pedig tartozott ez a szárítógép is.
Persze, ha olyan szemmel nézem, mintha én magam is épp a várost szeretném megnézni két-három nap alatt, kimondottan praktikus. Mert kimosom és meg is szárítom, mire másnap reggel felkelek, így biztosan nem kell egy vízes ruhával a bőröndömben mennem a következő látványossághoz, és mégis tudok mosni – sőt, nem kell annyi ruhát magammal vinnem (Én a mai napig annyi zoknit bugyit hozok, ahány napra megyek meg még egyet). Ez azért tagadhatatlanul praktikus.
Az első szárítógép élmény
Hanem én nem vagyok túrista Budapesten, nem voltak ilyen jellegű igényeim. A lakás viszont egy apró kis garzon, és egy idő után elegem lett, hogy a hét felében egy szárítóállványt kerülgetek jobbról balról – pláne, hogy ezidő tájt lettem egy macska büszke tulajdonosa is, aki minden alkalmat megragadott, hogy megmássza és a földre verje a ruháimat.
El is érkezett a nap, mikor esküvőre mentem volna, és reggelre azt látom, hogy a macska leverte a szépen kitisztíttatott ruhámat a földre, majd végigtrappolt egy virágkaspón és a földes kis mancsával a ruhámon is. Ez a mályvaszín ruháknak nem tesz jót. Úgyhogy pánikban kézzel gyorsan kimostam, és sutty, be a szárítógépbe sűrű imádságok közepett. Mire elkészültem a hajammal, a sminkkel és megreggeliztem, már meg is száradt, így egy percet sem vesztettem a tervezett induláshoz képest. Bár a szívem az egészen addig zakatolt, amíg meg nem érkeztem a helyszínre.
És akkor rákaptam a szárítógépre
Ez volt tehát az első kényszer-használat, de megmaradt bennem az a kellemes puha-meleg érzés, ahogy belebújtam a frissen a szárítógépből elővett ruhámba. Tettem vele egy próbát: amint lejárt a mosás, mindent átpakoltam a szárítógépbe. Utána nem kerülgettem fél napig a ruhaszárító állványt, nemes egyszerűséggel azonnal a helyére tettem mindent. Ez pedig nagyon kedvemre való volt egy ilyen szűk lakásban. Hamar rákaptam az ízére, gyakorlatilag heti egyszer, max kétszer tartottam hát mosoda napot. Sőt, mivel a mosó-, és a szárítógépet is lehet időzíteni, gyakran úgy állítottam be, hogy mire hazaérek munkából, lejár a gép, és be is pakolom rögtön a szárítógépbe a centrifugált ruhákat. El lehet pakolni, mielőtt lefekszem! Imádom!
A szárítógép már az életem része
Egy idő után aztán összegabalyodtunk a párommal is. Elérkezett az ideje, hogy össze akarjunk költözni, és ehhez az én kis garzonom egyértelműen szűk volt. Így hát együtt kerestünk új helyet. Ez egy átmeneti időszak volt, amíg saját házra gyűjtöttünk, és bizony itt döbbentem rá igazán, hogy én mennyire rákaptam a szárítógép használatára. Az első közös lakunkban ugyanis, – mint a város legtöbb albérletében – nem volt szárítógép. Párom nem is értette, miért hiányolom, de hát ezt ismerem ám, én is sokáig voltam tudatlan. Addig addig rágtam a fülét, míg csak be nem szereztünk egyet. Persze papolt az elején, hogy minek, fölöslegesen eszi majd az energiát, csak a helyet foglalja, de végül beadta a derekát. Aztán teltek múltak az évek, és egyszer csak azon kaptam magunkat, ő kéri tőlem, hogy tegyem be a ruháit, vagy, hogy jólesőn simogatja a frissen kivett, meleg pulcsit. Na persze, én ezt nem láttam, és nektek se mondtam el! Psszt! Ha rákaptál volna az ízére, ezen az oldalon elég jó ajánlatokat találhatsz és a minőségük is kiváló: https://hu.gorenje.com/termekek/mosas-szaritas/szaritogepek/c/gowash02.
Szárítógéppel az élet
A közös házunkat már úgy alakíttattuk ki, hogy a mosógép mellett ott legyen a helye a szárítógépnek is. Én alapból vallom, hogy minden háztartási berendezésemre inkább rászánok egy nagyobb összeget, de legyen akkor a lehető leginkább környezetkímélő. Ez egyben persze takarékos és hatékonyabb működést is jelent, úgyhogy ami jó a bolygónak, az az én pénztárcámnak is kedvező – szerencsére, sajnos ez nem minden esetben van így, itt viszont nem kell választanom a zöld és az olcsó között. Én legalábbis szeretek hosszútávra tervezni, pláne egy építkezéskor.
Úgyhogy a mi házunkban már ott virított a tervrajzon is a szárítógép helye. Most pedig végre itt lakunk. Persze itt-ott még szükséges némi javítás, néhol majd vakolunk még, és várjuk az erkély korlátot, de őszintén? Szép a kert, jó a levegő, az egész olyan, amilyennek megálmodtunk, és működik. Köztük a szárítógéppel, amiről gyerekkoromban soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd ennyire központi eleme lesz a gondolkodásomnak. És a macska sem veri le a vizes ruháimat, hogy aztán gombócba gyűrve őket rájuk feküdjön. Bár az igaz, hogy a szárítógépbe imás beszökni, hogy a friss, meleg és száraz ruhák közt tegye meg ugyanezt. Én azt hiszem, úgy gondolja, hogy az egész szárítógéphez az ő kedvéért ragaszkodom csak annyira.